It's like "Everything is possible"

Régóta dédelgetett elméletem osztom meg veletek. Egyrészt azért, mert a megvalósítása igen sok időt és energiát venne igénybe, valamint nem elhanyagolhatóan pénz hiányzik hozzá, nem 2 fillér az elektronika hozzá.

Na szóval: Van két igen jó minőségű kameránk, fontos a felbontás, megatöbbi. Két kamerával nézünk egy objektumot, jelen esetben legyen ez egy kocka. A szemünk képes 3D-ben látni, ugye, ezt vesszük itt is alapul. A két kamerának a távolsága, egymással bezárt szöge, a kamerák látószöge adott.

Amint az ábrán látszik, a kockán lévő kék pöttyöt mindkét kamera látja. Ennek a pontnak a távolságát kellene  valahogy kiszámolnunk, vagy pontosabban egy koordinátát szeretnénk hozzárendelni, (x,y,z) formában.

Az origó legyen mondjuk a két kamera közt húzódó zöld egyenes felezőpontja.

De előbb számoljuk ki a két piros vonal hosszát.

Az ábrán jelzett elnevezéseket használom fel a számolás során. A számoláshoz felhasználjuk a szinusz tételt. Azaz a háromszög oldalai úgy aránylanak egymáshoz, mint a velük szemben lévő szögek.

Felhasználva azt, hogy a háromszög szögeinek összege 180°, így a balra látható képlettel megvan "b" hossza.

Hasonlóan a "c" is kiszámolható, csak jobb felül sinA van, és persze bal oldalon "c".

Tehát megvan a két piros szakasz hossza, ezzel meghatározható a kék pötty x és y koordinátája.

Ehhez az egyenes egyenlete kell: y-y₀=m(x-x₀). Ahol a meredekséget a szögek tangensével kiszámolhatjuk.

"b" egyenlete: y-y₁=tg(A)(x-x₁)

"c" egyenlete: y-y₂=tg(180-B)(x-x₂)

x₃, y₃ kiszámolásához az adott egyenletrendszert kell megoldanunk, egy megoldás lesz: a kék pötty (x,y) koordinátái.

Eddig úgy tűnik, felesleges volt a két egyenes hosszát kiszámolni, de most már mindegy :).

Ezen a ponton ha a kilapított kis ábrát 3D-ben elképzeljük, akkor a kék pötty helyén most egy egyenes van, ami merőleges lenne az ábrára, azt most nem rajzolnám be, kibökné a szemetek :D. Hogy egy kicsit matekosok legyünk: nincs meg a z koordináta. A z koordináta kiszámolásához tehát oldalról kell nézni a dolgot, nem felülről:

Iyenkor a "D" szög amit ismerünk (itt most kb -15°). Azzal, hogy oldalra fordultunk, a koordinátarendszernek jelenleg az y-z összefüggésében látjuk a témát, ráadásul most balra megy a plusz iránya. Fel kell írni az origóból induló, tg(D) meredekségű egyenes egyenletét y és z függvényében. Itt igazából síkokkal játszadozunk, de az egyszerűség kedvéért projektálom mindig két koordinátára a dolgot. Az egyenlet: z=tg(D)y. A másik egyenes, amivel elmetszük: y=y₃, ami az ábrán a kék függőleges egyenes. Behelyettesítve:

z=tg(D)y₃

A végeredmény: 

Ezzel kész is vagyunk. Szóval adott a kamerák távolsága, a kamerák által bezárt szög és a látószögük. Ha meg tudjuk mondani, melyik a közös pont a két képen, ki tudjuk számolni a koordinátáit. Ez az elmélet gyenge pontja, a közös pont megtalálása macerás dolog szoftveresen... Viszont, ha sikerül áthidalni a problémát, akkor ráeresztjük az összes közös pontra, és megkapjuk a 3D-s képet, textúrával. :)

Az egyenletekben lehet még hiba... párat már javítottam, mert a postot kb 1 hete írogatom, de nem kizárt, hogy elkerülte valami a figyelmem. Ha valami hibát láttok még benne, akkor pls szóljatok.

Na halljátok, megnéztem a Világ legjobb apja c. filmet... pfff. robin villiams is játszott már jobb filmben is, de legalább a farkát 0.5másodpercre bevillantották. Felemelő érzés volt.

A mai napom egész nap szinte azzal telt, hogy bash.hu-t olvastam. Ennyi gyökeret!! Mondanom se kell, hogy a témák 99%-a a szex és a szarás/hugyozás körül forog, de azt meg kell hagyni: sokszor nagyon nehezen sikerült csak fenntartanom az "amúgy dolgozom, csak épp valami vicceset néztem" álcát. Konkrétan majd leestem a székről. Ugyanígy haverom az msn másik oldalán.

Más: a csaj, nem hajlandó velem liftezni többé:D. elkerüljük egymást

Igen, jól látod, megint próbálkozom a leszokással. Most megint vagy túl korán kiabálom el a dolgot, vagy jól bírom, de immáron már több mint 1 hónapja nem gyújtottam rá.

Egy vasárnap estefelé sikeresen mondta bnőm, hogy hétfőtől no dohányzás, és h benne vagyok-e. Azt nem tudom, mikor volt konkrétan az a vasárnap, de azóta szummázva 3-4 slukk volt összesen.

Nem dicsekedni akarok, csak mesélem. :P

Jaaaj, el ne felejtsem: megjött a tavasz! Az idő pompás, csak úgy ragyog a nap, no meg olvad le a nadrág rólam.

Ne is beszéljünk arról, hogy azok az áldott jó lelkű lányok elkezdték hordani a férfiszemet gyönyörködtető rucikat hordani (hogy az ő szavukkal éljek). Balra nézek a villamoson: miniszoknya, jobbra nézek: bőrnaci meg magassarkú. Hát gyerekek, ilyenkor kezd el szédülni a férfi a vérnyomásának hirtelen leesése miatt.

Ez után beszédelegtem a lifthez, ahol két 25 év körüli csávó meg csaj arról beszélnek ki hányszor kapott kosarat (mondanom se kell, a csajon fehér szoknya és felsője sem egy bő hálóing), azt juttatta eszembe - újfent -, itt a tavasz.

Megjött a lift: beszállás. Újabb jel a tavaszra: egy srác hőn szeretett bicajával együtt szeretne beszállni az így is kissé zsúfolt és fülledt liftbe.

Erről jut eszembe, két nap egymás után ugyannazzal a nővel lifteztem. Furcsa, amikor a nőt a cipőjével azonosítod véglegesen... Ugyanis első nap végig követtem a villamostól a melóba vezető úton, látván cipellőit és hallván ritmikus kopogását a magassarkúnak. A hosszú fekete haj (és most nem tovább énekelni!) a derékig hullámzott, ami alatt a formásnak mondható kis popó ringott ugyanolyan ütemben. Az arcát nem sikerült túlságosan rögzíteni, mivel a pofába bámulás nem túl illendő, főleg nem egy liftben. Na jó, amúgy is beszari vagyok :P. Mind1! Egy élmény volt így is. Főleg, hogy másnap újra lejátszódott ugyanez.

Hogy a gondolatmenetemet folytassam, meg kell említsem, sokáig volt olyan képességem is, hogy fenékről beazonosítottam, melyik csajról is van szó. Á, ne gondold, hogy ez azért volt, mert olyan sokat néztem... (nem, mi? :D). Ez azért volt csak képesség, mert már van barátnőm egy jó ideje, aztán így kikopik az ebben az irányba húzó profizmus... :D

És mielőtt megbotránkozna bárki is: 

Mindent a szemnek, semmit a kéznek!

És a kéz alatt értek én bármi mást is, szóval nézni szabad. Ez a lényeg.

Ma reggel kis tavaszi topánkámban indultam, hát visszamentem bakancsot húzni, mert már éreztem az ázott hólé hidegét a talpamba...

Gyönyörű, mondhatom, nincs is szebb annál, ha egy március közepi reggelen az ember kétszer kell ébredjen amiatt, hogy hó esik. Nem hittem a szememnek. Whatevör, a lényeg a lényeg: szar idő van.

Nyááár!!! hol vagyol? rég itt kéne lennie a tavasznak legalább.. na elég a sírásból, egyébként sielésre is jó az idő ;)

bye bye

 - Hú de jó idő van! - kiáltott fel Optimisztika - Gyerünk, menjünk le a folyópartra, hisz' majd' csak hogy nem nyár van!

 - Ja... csak minden csupa sár. Na mindegy, menjünk. - válaszolt Pesszimisztika.

Pesszimisztika és Optimisztkia ezennel el is indultak a folyópartra. Optimisztika vékony kis dzsekijét vette fel, Pesszimisztika pedig a téli bakancsát.

Kiérve a folyópartra Optimisztika gyorsan levonta a konklúziót:

 - Tényleg milyen jó idő van, de itt kutyául fúj a szél, brrr!

 - Legalább sár nincs - válaszolt Pesszimisztika, Optimisztika nagy csodálkozására, hogy valamit végre pozitívumként értékelt.

 - Jó, néha rám is ragad valami belőled... - jegyezte meg Pesszimisztika, Optimisztika kerek szemei láttán - viszont mostmár igazán visszafordulhatnánk, kezd itt nagyon hűvös lenni.

Így visszaballagtak a kis házikójukba.

Másnap Optimisztika és Pesszimisztika folyamatosan fújta az orrát, mert megfáztak, de a bakancsok tiszták maradtak legalább.

És hogy ebben mi a tanulság? Optimisztika lokalizáltan állapította meg az idő milyenségét, ezzel tévedett, viszont Pesszimisztika azzal, hogy még lokálisan sem volt sár, pozitívan tévedett azzal kapcsolatban, hogy a folyónál sár van.

Tehát?

Mondanom se kell talán, nem jött össze a nagy leszokás. Továbbra is dohányzom, bár a halványkék kategóriába tartozva már. :)

A nagy dokumentálás meg ott halt meg, hogy kb annyiszor nézek rá erre a blogra, ahányszor az emberek úgy általában. ;)

Nos, hát a nagy elhatározásból, hogy dokumentálni fogom a cigiket, lemondtam, viszont továbbra is tartom a leszokási tervem.

Szeptember 1 óta maximum 9-10 szál cigin vagyok túl. Szerintem jól bírom :P

Az élet továbbra is "szép".

Szeptember 8: 1 szál

Hehe, leszokok a cigiről (megint). :D

Itt fogom dokumentálni minden egyes szál cigimet, amit a kezdet óta elszívtam.

Szeptember 1. kedd reggel: leszokási időszak kezdete

Szeptember 2. szerda: egy szál cigi este

Szeptember 5. szombat: egy szál cigi este

Szeptember 6. vasárnap: két szál cigi délután, egy szál cigi este. (jól haladunk... :) )

folyt köv

Itt vagyok újra, hogy mondjam a baromságokat, ez segít összeszedni magam..

Mikor éppen kinyitod a szemed, de még nem látsz, amikor az agyadban először jelennek meg az alfahullámoktól különböző jelek, mikor épp csak hogy hallod a külső zajokat, de inkább beleszövöd az álmodba, semhogy kizökkentsenek saját kis kreált világodból...

Létrejön, mikor elalszol, tombol a szabad idegpályákon a főként a tudatalatti által kontrollált elektronok hada. Látsz, hallasz, érzel, sőt, még gondolkodsz is... Viszont a felébredés mindent megváltoztat, a főhősből mellékszereplő leszel, a központból egy kis iciri-piciri kis side-effect. És kinyitod a szemed... :P

Dehát kit érdekel mindez? Vagy inkább mi is maga a kérdés? Egyrészt úgyis mindig csak kérdésekre válaszolunk, aztán hogy ha megvolt, akkor jöhet a következő.

Ezek a kérdések inkább célok lesznek. Pl.: mikor lesz sok pénzem kérdésből: legyen sok pénzem! :D

Just go forward, and don't care about anything!

Na, mára ennyi

Úgy ám, a tél a nyakunkon, ezt a napokban fedeztem fel...

Állok a kihalt buszmegállóban, épp most ment el a 91-es, naná, hogy kihalt. Egyik kezemben a félig elszívott cigi, másik szigorúan zsebben melegszik, a zipzár a tavaszi/őszi kabátomon nyakig felhúzva, sapka a fejemen. Didergek.. egy-két slukk a cigiből, remélve, hogy a füst valamelyest felmelegít, teljesen reménytelen reménykedés. A fa velem szemben az utolsó elszineződött levelei közül ereszt egyet szélnek, jelezve, hogy készen áll a télre. Ideje kabátot cserélnem, de a mai napot még kibírom.

Eltelt pár nap, de még mindig ugyanaz a kabát van rajtam, lusta vagyok kitúrni a szekrényből a mozgásomat nagy mértékben korlátozó téli "bundát". Talán majd ma. De most is kinn süt a nap, bár a szél igencsak fúj.

Elő a téli bakkancsot, a kabátot és bundabugyit! Ezt rikoltozza minden varjú, amik az egyetem mellett halmozódó hatalmas földkupac körül legyeskednek.

Kedves barátnőm elkapta a hugától a megfázást, ő továbbadta nekem, jobb, mint egy körlevél, és a lánc csak tavasszal törik meg. A reggel bepakolt 10-15 zsebkendő (ez mellesleg egy évi fogyasztásom) már az első előadás ideje alatt felmorzsolódott, nem is tudom honnan ez a sok folyadék a testemből, lassan a kiszáradás veszélye fenyeget.

ÁÁÁ, eszembe jutott a koldreksz rekláma: "nindzs is megfázva" :P Nem a fenét, vaze, ne szójjá be! Azért megnézném, hogy egy jólszituált nőszemély szóba állna egy 30as éveiben járó lepukkant rockerrel, főleg hogy taknya-nyála egybefolyik.

Ééés egy újabb okosság: felfedeztem, hogy amíg alszok, nem kell orrot fújnom. (ezt valszám előadáson figyeltem meg) Ráborultam a padra, toltam vagy 10 perc alvást, egyszer sem kellett fújni. Amint felkeltem, egyből 2-3 percenként. De ha nem is a padon aludtam, hanem csak úgy simán ülve, akkor sem. Na ezt magyarázza meg valaki. (remélem nem azért nem kellett orrot fújnom közben, mert tudtomon kívül a padlóra csöpögött. :P)

Nna, én megyek is, megnézem mi van a varjakkal egy cigi mellett

Álomvilágban éltek mind! Ébredjetek fel, és vegyétek kezetekbe az irányítást! Nem veszitek észre, ahogy nap mint nap csak a rutin az, mi életben tart, ami mozgatja a régi, rozsdás fogaskerekeiteket?

A változatosság, mit ti annak neveztek annyi, hogy a napi megszokott ütemtervet egy-egy kisebb beszúrt cselekmény töri meg, hogy mégsem ugyanaz a nap legyen, mint az előző (vagy előző heti).

Beálltatok egy felvett ritmusba, miből nehéz a szabadulás, mert ugye jó? Nagyon jó. A rendszer, a bevett szokások már ott tartanak, hogy észre sem veszed, ha ellenkezel a változtatás miatt.

Végy levegőt! Most fújd ki! Végy megint! ... stb stb Már ez is egy ismétlődő ciklus, ami persze életben tart, de emellett újabb példája lett a rutinnak. Kelj fel reggel (vagy éppen amikor), csináld azt, mit majdnem minden nap csinálsz: munka, suli, szórakozás, stb, majd feküdj le, aludj, hogy holnap megint felkelhess!

Nyisd ki a szemed, csukd le időközönként, hogy újra kinyithasd! Nézel, de nem látsz, csak amit a szemed és agyad látni enged. Ha nem mondja más, észre sem veszel dolgokat. Ha a buszon egy méteres távolságban valaki gondokkal küzd, sóhajtozik, max annyi esik le, hogy de idegesítő, miért nem hagyja már abba. Ha az utcán szembejövő csapat hangosan nevetgél, miközben te egyedül baktatsz a városban, vagy nem veszed észre, vagy "társadalmilag elfogadhatatlannak" titulálod. Egyik láb a másik után, igen, ez a járás, a megszokott tempóban, az ütemet felvéve talán, mit a füledben lógó fülhallgató szolgáltat, a jól megszokott úton, a hazatérés reményében, ahol már rég laksz, talán ott is születtél.

Előbb-utóbb ugyanazon arcokat látod, ugyanazon épületeket, folyosókat, ajtókat. A jól bevált fogaskerék, ha kopottan is, de továgg forgatja magát. A tér, ami végtelen, számodra csak egy kis töredék a véges Föld bolygó felületén. Ráadásul, amint egyre idősebb leszel, azok a helyek, ahol te előfordulhatsz, egyre jobban kezdenek konstansá válni.

Hogy mit kellene tenni ez ellen? Mi az, ami ezt a folyamatot, helyzetet javítaná?

Egy idézet Quimby-től (Mennyből az angyal):

"Szerelj a húsra vitorlát,
és az agyadra izzó trafót,
lépj ki a régi öltönyből,
hadd röpüljön a hajó!"

Szóval: lépj ki a régi öltönyből! Rázd le felesleges szokásaid, rázd le a láncokat, törj ki a ketrecedből, mit magadnak készítettél!

Tárd ki az elméd, fogadj be új dolgokat, de úgyis magadnak kell rájönnöd, hogy mi a megoldás...

pápá

Ismerős a történet, amikor egy titán ellopta a tüzet az Olümposzról az embereknek? Igen, igen, Prométheusz volt az.

Manapság a tűz szerepét a természetben előforduló jelenségek, élőlények különleges képpességei, vagy azok okai töltik be, Prométheuszét pedig emberek: kutatók, feltalálók, tehát emberek, Olümposz meg maga a természet.

Megnézték a cápa bőrét közelről, lám-lám, milyen szép pikkelyei vannak. Csináljunk belőle pl úszóruhát! Gekkó lába pedig milyen jól tapad! Már fel is van használva kisebb mászórobotokon. Mondhatnék még pár példát, de ízelítőnek ennyi is elég. Kommentbe írjatok még, szívesen venném.

Szinte kimeríthetetlen forrás a természet, mindig újabb és újabb dologgal kápráztat el bennünket. Tudományunk pedig lehetővé teszi ezen dolgok mesterséges létrehozását, majd felhasználását.

Másoljuk a természetet, mondhatni ellopjuk, mint anno Prométheusz lenyúlta a tüzet az Olümposzról.

Egy kérdés azért még hátravan. Prométheusz nagy büntetést kapott a lopásért, mi emberek, akik úgymond "ellopjuk" a tüzet, számíthatunk-e büntetésre?

Ha valakinek ismerős a cím, a Prédikátor könyvéből származik.

Miért ez a cím? Csak a gondolatmenetet jellemzi jól: van-e új dolog, létezik-e olyan, hogy valami más, különböző az eddigieknél? Persze, ebbe elvontan kell belegondolni, mert ha csak felszínesen nézzük a kérdést, naná, hogy van új. Hiszen pl egyes találmányok, felfedezések, amit eddig még nem találtak ki/meg eddig, az egy új dolog, újdonságnak minősül.

Ám, ha belegondolunk, az univerzum bizonyos dolgokból épül fel (szándékosan nem nevezem anyagnak). Ha feltesszük, hogy létezik véges x dolog, és ezeket összekombinálva kaphatunk végtelen sok dolgot, akkor már a kérdésre a válasz: nincs új dolog, még ha belegebedünk se. Na, azért ez ennyire nem egyszerű, de megpróbáltam az igent, és nemet is igazolni...

Most ez nem kerül részletezésre, mert kezdődik az óra... ciao!

Hulla vagyok... vége a napnak, mégsem örülök neki. Ma voltam a tanulmányi osztályon, mert el kellett intézni a költségtérítéses szerződést, meg kiderült, hogy 25% engedményt kapok. Ez még mindig 140ropi... Hogy én ezt hogy fizetem ki... :S

Jön a részletfizetési kérelem... szerintem...

Láttatok már fából vaskarikát?

Elmodom, hogy kell: végy egy hordót, aminek nincs teteje (ha van, verd ki a felső részét) állj bele nézd meg az abroncsait Na, ugye milyen egyszerű? Máris fából látsz vaskarikát. :D

Vége a nyárnak, a madarak csiripelése is kisebb mértékű. Újra beindult a malomkerék, irány a suli, a belső kis fogaskerekek nyikorogva forognak. Kell még a nyári pihenés, nehéz az átállás. Előadások harmada homályba merül... először csak csukott szemmel hallgatom az előadót, majd azt veszem észre, hogy a dián már jóval előrébb járnak és az óra mutatója is 20-30 perccel előrébb van. De akkor már mindegy, rá lehet még szánni 5-10 percet arra hogy "felébredjek", persze megint emlékezetkiesés.

Az utcán kell tartani a tempót, hogy ne jöjjenek neked hátulról az emberek. A vég nélküli rohanásban néha-néha felnézek, hogy lássam is az eget. Nemrégiben gondolkodtam el azon, hogy itt Budapesten, milyen ritkán látom az eget, se éjjel, se nappal. A csillagok jó barátaim voltak gyerekkoromban, szeretem őket, a felhőkben is az alakzatokat kerestem, mint minden kisgyerek, mikor nyulat vagy egyéb állatot vél felfedezni a felhőzetben. Ám, most, hogy egyre több tennivaló van, ezek a dolgok elvesztették a prioritásukat. Érdekes, hogy a rengeteg reklámtábla és kirakatok sűrűjében már nem is tud az ember felfelé nézni. Az épületek teteje is szép, szobrok tartják az oszlopok tetején az erkélyeket, ablakok boltívben zárulnak. De minderre csak tudatosan keztem el figyelni, meg voltam elégedve azzal, amit a "földszint" mutatott színességében.

Most jönne az a szöveg, hogy a fogyasztói társadalom, meg a többi. :) Igen, van benne igazság, bár azért ez egyénektől is függ, mennyire nyitott úgymond a látószöge.

Felhők helyett szmog, csillagok meg max a hegyről látszanak. Hááát, szép.

Üdv! Itt vagyok.