Úgy ám, a tél a nyakunkon, ezt a napokban fedeztem fel...
Állok a kihalt buszmegállóban, épp most ment el a 91-es, naná, hogy kihalt. Egyik kezemben a félig elszívott cigi, másik szigorúan zsebben melegszik, a zipzár a tavaszi/őszi kabátomon nyakig felhúzva, sapka a fejemen. Didergek.. egy-két slukk a cigiből, remélve, hogy a füst valamelyest felmelegít, teljesen reménytelen reménykedés. A fa velem szemben az utolsó elszineződött levelei közül ereszt egyet szélnek, jelezve, hogy készen áll a télre. Ideje kabátot cserélnem, de a mai napot még kibírom.
Eltelt pár nap, de még mindig ugyanaz a kabát van rajtam, lusta vagyok kitúrni a szekrényből a mozgásomat nagy mértékben korlátozó téli "bundát". Talán majd ma. De most is kinn süt a nap, bár a szél igencsak fúj.
Elő a téli bakkancsot, a kabátot és bundabugyit! Ezt rikoltozza minden varjú, amik az egyetem mellett halmozódó hatalmas földkupac körül legyeskednek.
Kedves barátnőm elkapta a hugától a megfázást, ő továbbadta nekem, jobb, mint egy körlevél, és a lánc csak tavasszal törik meg. A reggel bepakolt 10-15 zsebkendő (ez mellesleg egy évi fogyasztásom) már az első előadás ideje alatt felmorzsolódott, nem is tudom honnan ez a sok folyadék a testemből, lassan a kiszáradás veszélye fenyeget.
ÁÁÁ, eszembe jutott a koldreksz rekláma: "nindzs is megfázva" :P Nem a fenét, vaze, ne szójjá be! Azért megnézném, hogy egy jólszituált nőszemély szóba állna egy 30as éveiben járó lepukkant rockerrel, főleg hogy taknya-nyála egybefolyik.
Ééés egy újabb okosság: felfedeztem, hogy amíg alszok, nem kell orrot fújnom. (ezt valszám előadáson figyeltem meg) Ráborultam a padra, toltam vagy 10 perc alvást, egyszer sem kellett fújni. Amint felkeltem, egyből 2-3 percenként. De ha nem is a padon aludtam, hanem csak úgy simán ülve, akkor sem. Na ezt magyarázza meg valaki. (remélem nem azért nem kellett orrot fújnom közben, mert tudtomon kívül a padlóra csöpögött. :P)
Nna, én megyek is, megnézem mi van a varjakkal egy cigi mellett
