- Hú de jó idő van! - kiáltott fel Optimisztika - Gyerünk, menjünk le a folyópartra, hisz' majd' csak hogy nem nyár van!
- Ja... csak minden csupa sár. Na mindegy, menjünk. - válaszolt Pesszimisztika.
Pesszimisztika és Optimisztkia ezennel el is indultak a folyópartra. Optimisztika vékony kis dzsekijét vette fel, Pesszimisztika pedig a téli bakancsát.
Kiérve a folyópartra Optimisztika gyorsan levonta a konklúziót:
- Tényleg milyen jó idő van, de itt kutyául fúj a szél, brrr!
- Legalább sár nincs - válaszolt Pesszimisztika, Optimisztika nagy csodálkozására, hogy valamit végre pozitívumként értékelt.
- Jó, néha rám is ragad valami belőled... - jegyezte meg Pesszimisztika, Optimisztika kerek szemei láttán - viszont mostmár igazán visszafordulhatnánk, kezd itt nagyon hűvös lenni.
Így visszaballagtak a kis házikójukba.
Másnap Optimisztika és Pesszimisztika folyamatosan fújta az orrát, mert megfáztak, de a bakancsok tiszták maradtak legalább.
És hogy ebben mi a tanulság? Optimisztika lokalizáltan állapította meg az idő milyenségét, ezzel tévedett, viszont Pesszimisztika azzal, hogy még lokálisan sem volt sár, pozitívan tévedett azzal kapcsolatban, hogy a folyónál sár van.
Tehát?