Álomvilágban éltek mind! Ébredjetek fel, és vegyétek kezetekbe az irányítást! Nem veszitek észre, ahogy nap mint nap csak a rutin az, mi életben tart, ami mozgatja a régi, rozsdás fogaskerekeiteket?
A változatosság, mit ti annak neveztek annyi, hogy a napi megszokott ütemtervet egy-egy kisebb beszúrt cselekmény töri meg, hogy mégsem ugyanaz a nap legyen, mint az előző (vagy előző heti).
Beálltatok egy felvett ritmusba, miből nehéz a szabadulás, mert ugye jó? Nagyon jó. A rendszer, a bevett szokások már ott tartanak, hogy észre sem veszed, ha ellenkezel a változtatás miatt.
Végy levegőt! Most fújd ki! Végy megint! ... stb stb Már ez is egy ismétlődő ciklus, ami persze életben tart, de emellett újabb példája lett a rutinnak. Kelj fel reggel (vagy éppen amikor), csináld azt, mit majdnem minden nap csinálsz: munka, suli, szórakozás, stb, majd feküdj le, aludj, hogy holnap megint felkelhess!
Nyisd ki a szemed, csukd le időközönként, hogy újra kinyithasd! Nézel, de nem látsz, csak amit a szemed és agyad látni enged. Ha nem mondja más, észre sem veszel dolgokat. Ha a buszon egy méteres távolságban valaki gondokkal küzd, sóhajtozik, max annyi esik le, hogy de idegesítő, miért nem hagyja már abba. Ha az utcán szembejövő csapat hangosan nevetgél, miközben te egyedül baktatsz a városban, vagy nem veszed észre, vagy "társadalmilag elfogadhatatlannak" titulálod. Egyik láb a másik után, igen, ez a járás, a megszokott tempóban, az ütemet felvéve talán, mit a füledben lógó fülhallgató szolgáltat, a jól megszokott úton, a hazatérés reményében, ahol már rég laksz, talán ott is születtél.
Előbb-utóbb ugyanazon arcokat látod, ugyanazon épületeket, folyosókat, ajtókat. A jól bevált fogaskerék, ha kopottan is, de továgg forgatja magát. A tér, ami végtelen, számodra csak egy kis töredék a véges Föld bolygó felületén. Ráadásul, amint egyre idősebb leszel, azok a helyek, ahol te előfordulhatsz, egyre jobban kezdenek konstansá válni.
Hogy mit kellene tenni ez ellen? Mi az, ami ezt a folyamatot, helyzetet javítaná?
Egy idézet Quimby-től (Mennyből az angyal):
"Szerelj a húsra vitorlát,
és az agyadra izzó trafót,
lépj ki a régi öltönyből,
hadd röpüljön a hajó!"
Szóval: lépj ki a régi öltönyből! Rázd le felesleges szokásaid, rázd le a láncokat, törj ki a ketrecedből, mit magadnak készítettél!
Tárd ki az elméd, fogadj be új dolgokat, de úgyis magadnak kell rájönnöd, hogy mi a megoldás...
pápá